Gyurcsány Ferenc egy tehetetlen, de hiperaktív kalandor volt

„Régi bűnnek hosszú az árnyéka! Lemondott. 19 évvel később, mint kellett volna, az igaz. Gyurcsány Ferenc 2006-ban ezen a napon mondta el hírhedt őszödi beszédét, amellyel végleg bevonult a magyar történelem fekete lapjaira.

Jelentkezett oda ő már korábban is: 2002-ben a háttérben settenkedett a «köteles» beszéd hiszterizálása és a 23 millió románozás körül, de addigi «főműve» a 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról döntő népszavazás előtti gyűlöletkampány vezetése volt. Évtizedeken át uszított az elcsatolt magyar nemzeti közösségek ellen. Ezt tartom az egyik legsötétebb elemnek az ő rémisztő mélységeket elérő politikai karrierjében, amelyben egykori KISZ-funkcionáriusként, alámerülő privatizátorként, majd posztkommunista üstökösként az Apró-klánba beépülve, miniszterelnökké puccsolhatta magát. Kormányfőként saját bevallása szerint végighazudta a puccs utáni éveket: őszinte pillanataiban Őszödön frakciótársai előtt feltárta, hogy mi rejtőzött a reformer álarca mögött. Nettó hazugságok. Lebukása után még majdnem három évig kapaszkodott a székébe.

Közben véresre verette az ellene tüntetőket, volt, akinek a szemét is kilőtték. Soha nem kért bocsánatot az áldozatoktól. Sok kárt okozott a gazdaságban, közhangulatban, belpolitikában, külpolitikában. A nemzet legnagyobb terhe volt. Dicstelen távozása után ellenzéki ámokfutásában ripacskodással kudarcot kudarcra halmozott. Közel másfél évtizedig magyarázta azt, amit miniszterelnökként képtelen volt megcsinálni, elvégezni.

Gyurcsány Ferenc egy tehetetlen, de hiperaktív kalandor volt. Politikai örökségét a Dobrev-párt (a Demokratikus Koalíció) és a Tisza Párt viszi tovább.”

Nyitókép: Reuters/Bogdan Cristel